Hedera algeriensis Hibberd (a kereskedelemben korábban helytelenül H. canariensis néven terjedt el), kromoszómaszáma 2n: 96. Levelei 3 hegyes karéjúak húsosak, élénk zöldek, levélnyelük borvörös, Algériában gyűjtöttek be. Ismert fajtái közé tartozik a tarka levelű ’Gloire de Marengo’ a ’Ravensholt’ és a ’Striata’. Nálunk szobanövényként cserépben nevelik. A mediterrán országokban szabadban, legtöbbször kerítésre futtatják, védett fekvésben, például a Budai Arborétumban szabadban is tartható.

Hedera azorica Carr. 1890. — Azori borostyán, az Azori-szigeteken találták meg. Kromoszómaszáma 2n: 48, szőrtipusa csillagszőr. Hajtása zöld színű, levelei világos zöldek, 9–11×10–12 cm-esek. A fiatalkori alak levele alig karéjos, a felkúszó hajtás levelei 5–7 karéjúak, mélyebben karéjosak. Nálunk télálló, szárazságtűrő faj. (Európában 1870 óta termesztésben van.) Függőleges felületekre javasolt.

Hedera canariensis Willd. 1808. — Kanári borostyán, a Kanári-szigeteken honos. Kromoszómaszáma 2n: 48 Szőrtípusa vörös pikkelyszőr. Hajtása vöröses zöld, levelei szélesebbek a hosszúságánál, matt zöldek, szíves vállúak lekerekített karéjúak, vagy karéjok nélküli, 6–7×4–5 cm-esek. Nincs kultúrában, gyűjteményben is nehéz megtartani.(Hosszú éveken át helytelenül a H. algeriensis helyett használták a nevét)

Hedera colchica C. Koch 1859. — Kolchiszi borostyán, nálunk kaukázusi  borostyán néven ismert. Szinonim nevei: H. rogneriana, H. coriacea, H. robusta. Kromoszómaszáma 2n: 192, szőrtípusa pikkelyszőr, mely vörös színű, gyakran kétirányú. A Kaszpi-tengertől és a Kaukázustól Ázsiában Törökország elterjedt. Szára bíborbarna, levélnyele zöldes bíbor színű. Jellegzetes, erős zeller  illata  van.  Nálunk  a  fogazott szélű, nagy levelű borsózöld színű, gyorsabban növő, könnyebben szaporítható, de fagyérzékenyebb var. dentatát (a) ültetik, az alapfaj (b) csak gyűjteményekben található. Fajtái: ’Dentata Variegata’ vajsárga levélszéllel, ’Sulphur Heart’ a levél közepe sárga.

Hedera helix L 1753. — Borostyán, repkény. Kromoszómaszáma 2n: 48, szőrtípusa csillagszőr. A fiatalkori hajtásokon 3–5 karéjú az időskori hajtásokon ékvállú tojásdad levelek találhatók. Magyarországon főleg a bükkösökben honos és ültetik is. Levelei alapján a f. pedata, a f sagittifolia és a f digitata alakba sorolják. Számos fajtája ismert (Bényei, 1994).

Hedera  hibernica  (Kirchner)  Bean  1973  —  Ír borostyán. Kromoszóma-száma 2n: 96, szőrtípusa csillagszőr. Nálunk sokáig a H. helix fajtájaként kezelték, de attól szíves levélválla és a kupolásan karéjos levele alapján jól elkülöníthető. Nagy levelű, élénkzöld erős növekedésű — sok helyen már gyomosít is. Az erős téli fagyoktól károsodik, –10°C alatt már lefagyhat (megbarnul) a levele, de hajtásai nem károsodnak, arról meg-újul. Termései is nagyon dekoratívak, általában a csúcsernyő termékenyül, a belőle fejlődő termések zárt gömbökben, kékesfekete színnel díszítenek, melyeket a madarak szívesen fogyasztanak és terjesztenek.

Hedera maderensis K. Koch, amely Madeira szigetén él. Kromoszómaszáma 2n: 144. A fiatalkori alak levelei élénk smaragd-zöldek, 3–5 karéjúak, vagy ritkán karéjtalanok. A levél szövete bőrnemű, de lágyabb mint a Hedera helixé. A levél színi oldalán az erek mentén két oldalt fehér, lisztes szegély húzódik végig. A leveleket és a fiatal hajtásokat vörös pikkelyszőrök borítják. A levélváll ritkábban szíves, többnyire egyenes vállú.

Hedera maroccana McAllister 1993. — Marokkói borostyán. Kromoszómaszáma 2n: 48, szőrtípusa pikkely-szőr. Az Atlasz-hegységben, Marokkóban találták meg 1974-ben. A képen látható nagy, smaragdzöld levelű ’Spanish Canary’, mélyen, 3–5 karéjú, nagyon dekoratív. A levél szövete a Hedera helix-nél szintén lágyabb, általában szobai tartásra javasolt, de védett helyen, a Hedera algerensis-hez hasonlóan szabadban is tartható.

Hedera nepalensis K. Koch 1853. — Nepáli borostyán. Kromoszóma-száma 2n: 48, szőrtípusa pikkelyszőr. Az Északnyugat-Himalájából származik. Levelei világos zöldek, vékony szövetűek, rövid oldalsó karéjokkal és a szélén karéjszerű fogakkal. Az egyetlen faj, amelynek narancs sárga termése van (Nem téveszthető össze a H. helix subsp. poëtarum okkersárga termésével). Nálunk a var. sinensis védett helyen áttelel és virágzik, termése csak enyhe télen vagy fedett helyen érik be.

Hedera pastuchovii Woronow 1935. — Iráni borostyán. Kromoszómaszáma 2n: 144, szőrtípusa pikkelyszőr. Csak enyhén zeller illatú. A Nyugat-transzkaukáziában és Iránban él. Levelei fényes sötét zöldek, szürkészöld erezettel, bőrneműek, megnyúlt háromszögletűek, kihegyezett csúcsúak, karéj nélküliek. Dekoratív függőleges felületeket képez, zsindely-szerűen elhelyezkedő leveleivel. Átlagos teleinket károsodás nélkül átvészeli, a kemény teleken azonban elfagy.

Hedera rhombea (Miq.) Bean 1973. — Japán borostyán. Kromoszómaszáma 2n: 48, szőrtípusa pikkelyszőr. Japánban és Koreában honos. Levelei karéj nélküliek, vagy enyhén karéjosak, kicsik, 3–5 cm-esek, matt zöldek, feltűnően széles, tejfehér erezettel. Télállósága nagyon jó, különösen függőleges felületeken mutatós. ’Variegata’ nevű, apró levelű fehér levélszélű fajtája is tartható szabadban. A kereskedelemben lévő alak vegetatív állapotát megtartja.